New TOEFL Format Changes 2026

Nem kell minden nehéz szót ismerned ahhoz, hogy kitöltsd ezeket a hiányokat. A nyelvtan megbízható kiindulópontot ad, a látható betűk pedig megerősítik a választásodat.

1. Egyelőre ne figyelj a látható betűkre.
2. Olvasd el a szavakat a hiány két oldalán, és kérdezd meg magadtól: milyen szerepet kell betöltenie a hiányzó szónak?
3. Jósold meg a szófajt: főnév, ige, módbeli segédige, melléknév, határozószó, elöljárószó vagy determináns.
4. A látható betűket és a jelentést csak akkor használd, amikor már tudod a szófajt.

A főnév személyt, helyet, dolgot vagy gondolatot nevez meg. A mondatban gyakran két szerep egyikét tölti be: alany, aki a cselekvést végzi, vagy tárgy, amelyre a cselekvés irányul.

Keress erős támpontokat: „a”, „an”, „the”, „this” vagy „that” a hiány előtt; közvetlenül előtte álló melléknév; vagy olyan ige, illetve elöljárószó, amely után tárgynak kell állnia.

Egyes főnevek gondolatokat összekötő, állandó átvezető kifejezésekben élnek. Tanuld meg az egész kifejezést egyetlen hasznos egységként, például: „in fact” és „as a result”.

Sok vizsgázó azt várja, hogy egy tudományos szöveg csak a nehéz szókincset kéri számon, például a „photosynthesis” vagy az „archaeological” szót. Valójában ez a feladat szabályos közönként hagy ki betűket a szavakból, ezért egy kötőkifejezésben álló egyszerű szerkezeti szóból is könnyen hiány lehet.

Az ige cselekvést vagy állapotot fejez ki. Illenie kell az alanyához és a mondat idejéhez. Az ige „-ing” vagy „-ed” végű igenévként is megjelenhet.

Támpontok: keresd meg az alanyt, majd kérdezd meg, mit csinál, vagy milyen állapotban van. Figyeld a közeli segédigéket, például: „is”, „was”, „has” vagy „can”.

A módbeli segédige olyan különleges segédige, amely lehetőséget, képességet, engedélyt, tanácsot, előrejelzést vagy szükségességet fejez ki. Gyakori módbeli segédigék: „can”, „could”, „may”, „might”, „must”, „should”, „will” és „would”.

A legerősebb támpont a hiány utáni szó: a módbeli segédigét általában az ige alapalakja követi, „to” nélkül. Például: „might occur”, „could explain” és „should compare”.

A melléknév egy főnevet ír le. Általában közvetlenül a főnév előtt áll, vagy egy kapcsolóige után, mint a „be”, a „seem” vagy a „become”.

Támpontok: nézd meg, áll-e főnév közvetlenül az üres hely után, vagy áll-e kapcsolóige tőle balra. A „more”, a „most”, az „-er” és az „-est” szintén melléknévre utal.

A határozószó egy igét, egy melléknevet vagy egy másik határozószót módosít. Megmondhatja, hogyan, mikor, hol vagy milyen mértékben történik valami.

Az -ly végződés erős támpont, bár nem minden határozószó végződik -ly-ra, és nem minden -ly végű szó határozószó. Ellenőrizd, mi a szó szerepe a mondatban.

Az elöljárószó rövid szerkezeti szó, amely kapcsolatot fejez ki: helyet, időt, irányt, forrást vagy eszközt. Gyakori példák: „in”, „on”, „at”, „by”, „with”, „through” és „between”.

Sok vizsgázó azt várja, hogy egy tudományos szöveg csak a nehéz szókincset kéri számon, például a „photosynthesis” vagy az „archaeological” szót. Valójában ez a feladat szabályos közönként hagy ki betűket a szavakból, ezért a nagyon egyszerű szerkezeti szavak is gyakran csonkán jelennek meg.

A determináns bevezet vagy behatárol egy főnévi szerkezetet. Megmondja, melyikről, mennyiről vagy kiéről van szó. Ilyen például az „a”, „an”, „the”, „this”, „these”, „each”, „every”, „several” és „many”.

Sok vizsgázó azt várja, hogy egy tudományos szöveg csak a nehéz szókincset kéri számon, például a „photosynthesis” vagy az „archaeological” szót. Valójában ez a feladat szabályos közönként hagy ki betűket a szavakból, ezért a főneveket bevezető kis nyelvtani szavak gyakran kerülnek sorra.

Nem kell minden nehéz szót ismerned ahhoz, hogy kitöltsd ezeket a hiányokat. A nyelvtan megbízható kiindulópontot ad, a látható betűk pedig megerősítik a választásodat.

1. Egyelőre ne figyelj a látható betűkre.
2. Olvasd el a szavakat a hiány két oldalán, és kérdezd meg magadtól: milyen szerepet kell betöltenie a hiányzó szónak?
3. Jósold meg a szófajt: főnév, ige, módbeli segédige, melléknév, határozószó, elöljárószó vagy determináns.
4. A látható betűket és a jelentést csak akkor használd, amikor már tudod a szófajt.

A főnév személyt, helyet, dolgot vagy gondolatot nevez meg. A mondatban gyakran két szerep egyikét tölti be: alany, aki a cselekvést végzi, vagy tárgy, amelyre a cselekvés irányul.

Keress erős támpontokat: „a”, „an”, „the”, „this” vagy „that” a hiány előtt; közvetlenül előtte álló melléknév; vagy olyan ige, illetve elöljárószó, amely után tárgynak kell állnia.

Egyes főnevek gondolatokat összekötő, állandó átvezető kifejezésekben élnek. Tanuld meg az egész kifejezést egyetlen hasznos egységként, például: „in fact” és „as a result”.

Sok vizsgázó azt várja, hogy egy tudományos szöveg csak a nehéz szókincset kéri számon, például a „photosynthesis” vagy az „archaeological” szót. Valójában ez a feladat szabályos közönként hagy ki betűket a szavakból, ezért egy kötőkifejezésben álló egyszerű szerkezeti szóból is könnyen hiány lehet.

Az ige cselekvést vagy állapotot fejez ki. Illenie kell az alanyához és a mondat idejéhez. Az ige „-ing” vagy „-ed” végű igenévként is megjelenhet.

Támpontok: keresd meg az alanyt, majd kérdezd meg, mit csinál, vagy milyen állapotban van. Figyeld a közeli segédigéket, például: „is”, „was”, „has” vagy „can”.

A módbeli segédige olyan különleges segédige, amely lehetőséget, képességet, engedélyt, tanácsot, előrejelzést vagy szükségességet fejez ki. Gyakori módbeli segédigék: „can”, „could”, „may”, „might”, „must”, „should”, „will” és „would”.

A legerősebb támpont a hiány utáni szó: a módbeli segédigét általában az ige alapalakja követi, „to” nélkül. Például: „might occur”, „could explain” és „should compare”.

A melléknév egy főnevet ír le. Általában közvetlenül a főnév előtt áll, vagy egy kapcsolóige után, mint a „be”, a „seem” vagy a „become”.

Támpontok: nézd meg, áll-e főnév közvetlenül az üres hely után, vagy áll-e kapcsolóige tőle balra. A „more”, a „most”, az „-er” és az „-est” szintén melléknévre utal.

A határozószó egy igét, egy melléknevet vagy egy másik határozószót módosít. Megmondhatja, hogyan, mikor, hol vagy milyen mértékben történik valami.

Az -ly végződés erős támpont, bár nem minden határozószó végződik -ly-ra, és nem minden -ly végű szó határozószó. Ellenőrizd, mi a szó szerepe a mondatban.

Az elöljárószó rövid szerkezeti szó, amely kapcsolatot fejez ki: helyet, időt, irányt, forrást vagy eszközt. Gyakori példák: „in”, „on”, „at”, „by”, „with”, „through” és „between”.

Sok vizsgázó azt várja, hogy egy tudományos szöveg csak a nehéz szókincset kéri számon, például a „photosynthesis” vagy az „archaeological” szót. Valójában ez a feladat szabályos közönként hagy ki betűket a szavakból, ezért a nagyon egyszerű szerkezeti szavak is gyakran csonkán jelennek meg.

A determináns bevezet vagy behatárol egy főnévi szerkezetet. Megmondja, melyikről, mennyiről vagy kiéről van szó. Ilyen például az „a”, „an”, „the”, „this”, „these”, „each”, „every”, „several” és „many”.

Sok vizsgázó azt várja, hogy egy tudományos szöveg csak a nehéz szókincset kéri számon, például a „photosynthesis” vagy az „archaeological” szót. Valójában ez a feladat szabályos közönként hagy ki betűket a szavakból, ezért a főneveket bevezető kis nyelvtani szavak gyakran kerülnek sorra.

Nem kell minden nehéz szót ismerned ahhoz, hogy kitöltsd ezeket a hiányokat. A nyelvtan megbízható kiindulópontot ad, a látható betűk pedig megerősítik a választásodat.

1. Egyelőre ne figyelj a látható betűkre.
2. Olvasd el a szavakat a hiány két oldalán, és kérdezd meg magadtól: milyen szerepet kell betöltenie a hiányzó szónak?
3. Jósold meg a szófajt: főnév, ige, módbeli segédige, melléknév, határozószó, elöljárószó vagy determináns.
4. A látható betűket és a jelentést csak akkor használd, amikor már tudod a szófajt.

A főnév személyt, helyet, dolgot vagy gondolatot nevez meg. A mondatban gyakran két szerep egyikét tölti be: alany, aki a cselekvést végzi, vagy tárgy, amelyre a cselekvés irányul.

Keress erős támpontokat: „a”, „an”, „the”, „this” vagy „that” a hiány előtt; közvetlenül előtte álló melléknév; vagy olyan ige, illetve elöljárószó, amely után tárgynak kell állnia.

Egyes főnevek gondolatokat összekötő, állandó átvezető kifejezésekben élnek. Tanuld meg az egész kifejezést egyetlen hasznos egységként, például: „in fact” és „as a result”.

Sok vizsgázó azt várja, hogy egy tudományos szöveg csak a nehéz szókincset kéri számon, például a „photosynthesis” vagy az „archaeological” szót. Valójában ez a feladat szabályos közönként hagy ki betűket a szavakból, ezért egy kötőkifejezésben álló egyszerű szerkezeti szóból is könnyen hiány lehet.

Az ige cselekvést vagy állapotot fejez ki. Illenie kell az alanyához és a mondat idejéhez. Az ige „-ing” vagy „-ed” végű igenévként is megjelenhet.

Támpontok: keresd meg az alanyt, majd kérdezd meg, mit csinál, vagy milyen állapotban van. Figyeld a közeli segédigéket, például: „is”, „was”, „has” vagy „can”.

A módbeli segédige olyan különleges segédige, amely lehetőséget, képességet, engedélyt, tanácsot, előrejelzést vagy szükségességet fejez ki. Gyakori módbeli segédigék: „can”, „could”, „may”, „might”, „must”, „should”, „will” és „would”.

A legerősebb támpont a hiány utáni szó: a módbeli segédigét általában az ige alapalakja követi, „to” nélkül. Például: „might occur”, „could explain” és „should compare”.

A melléknév egy főnevet ír le. Általában közvetlenül a főnév előtt áll, vagy egy kapcsolóige után, mint a „be”, a „seem” vagy a „become”.

Támpontok: nézd meg, áll-e főnév közvetlenül az üres hely után, vagy áll-e kapcsolóige tőle balra. A „more”, a „most”, az „-er” és az „-est” szintén melléknévre utal.

A határozószó egy igét, egy melléknevet vagy egy másik határozószót módosít. Megmondhatja, hogyan, mikor, hol vagy milyen mértékben történik valami.

Az -ly végződés erős támpont, bár nem minden határozószó végződik -ly-ra, és nem minden -ly végű szó határozószó. Ellenőrizd, mi a szó szerepe a mondatban.

Az elöljárószó rövid szerkezeti szó, amely kapcsolatot fejez ki: helyet, időt, irányt, forrást vagy eszközt. Gyakori példák: „in”, „on”, „at”, „by”, „with”, „through” és „between”.

Sok vizsgázó azt várja, hogy egy tudományos szöveg csak a nehéz szókincset kéri számon, például a „photosynthesis” vagy az „archaeological” szót. Valójában ez a feladat szabályos közönként hagy ki betűket a szavakból, ezért a nagyon egyszerű szerkezeti szavak is gyakran csonkán jelennek meg.

A determináns bevezet vagy behatárol egy főnévi szerkezetet. Megmondja, melyikről, mennyiről vagy kiéről van szó. Ilyen például az „a”, „an”, „the”, „this”, „these”, „each”, „every”, „several” és „many”.

Sok vizsgázó azt várja, hogy egy tudományos szöveg csak a nehéz szókincset kéri számon, például a „photosynthesis” vagy az „archaeological” szót. Valójában ez a feladat szabályos közönként hagy ki betűket a szavakból, ezért a főneveket bevezető kis nyelvtani szavak gyakran kerülnek sorra.

Nem kell minden nehéz szót ismerned ahhoz, hogy kitöltsd ezeket a hiányokat. A nyelvtan megbízható kiindulópontot ad, a látható betűk pedig megerősítik a választásodat.

1. Egyelőre ne figyelj a látható betűkre.
2. Olvasd el a szavakat a hiány két oldalán, és kérdezd meg magadtól: milyen szerepet kell betöltenie a hiányzó szónak?
3. Jósold meg a szófajt: főnév, ige, módbeli segédige, melléknév, határozószó, elöljárószó vagy determináns.
4. A látható betűket és a jelentést csak akkor használd, amikor már tudod a szófajt.

A főnév személyt, helyet, dolgot vagy gondolatot nevez meg. A mondatban gyakran két szerep egyikét tölti be: alany, aki a cselekvést végzi, vagy tárgy, amelyre a cselekvés irányul.

Keress erős támpontokat: „a”, „an”, „the”, „this” vagy „that” a hiány előtt; közvetlenül előtte álló melléknév; vagy olyan ige, illetve elöljárószó, amely után tárgynak kell állnia.

Egyes főnevek gondolatokat összekötő, állandó átvezető kifejezésekben élnek. Tanuld meg az egész kifejezést egyetlen hasznos egységként, például: „in fact” és „as a result”.

Sok vizsgázó azt várja, hogy egy tudományos szöveg csak a nehéz szókincset kéri számon, például a „photosynthesis” vagy az „archaeological” szót. Valójában ez a feladat szabályos közönként hagy ki betűket a szavakból, ezért egy kötőkifejezésben álló egyszerű szerkezeti szóból is könnyen hiány lehet.

Az ige cselekvést vagy állapotot fejez ki. Illenie kell az alanyához és a mondat idejéhez. Az ige „-ing” vagy „-ed” végű igenévként is megjelenhet.

Támpontok: keresd meg az alanyt, majd kérdezd meg, mit csinál, vagy milyen állapotban van. Figyeld a közeli segédigéket, például: „is”, „was”, „has” vagy „can”.

A módbeli segédige olyan különleges segédige, amely lehetőséget, képességet, engedélyt, tanácsot, előrejelzést vagy szükségességet fejez ki. Gyakori módbeli segédigék: „can”, „could”, „may”, „might”, „must”, „should”, „will” és „would”.

A legerősebb támpont a hiány utáni szó: a módbeli segédigét általában az ige alapalakja követi, „to” nélkül. Például: „might occur”, „could explain” és „should compare”.

A melléknév egy főnevet ír le. Általában közvetlenül a főnév előtt áll, vagy egy kapcsolóige után, mint a „be”, a „seem” vagy a „become”.

Támpontok: nézd meg, áll-e főnév közvetlenül az üres hely után, vagy áll-e kapcsolóige tőle balra. A „more”, a „most”, az „-er” és az „-est” szintén melléknévre utal.

A határozószó egy igét, egy melléknevet vagy egy másik határozószót módosít. Megmondhatja, hogyan, mikor, hol vagy milyen mértékben történik valami.

Az -ly végződés erős támpont, bár nem minden határozószó végződik -ly-ra, és nem minden -ly végű szó határozószó. Ellenőrizd, mi a szó szerepe a mondatban.

Az elöljárószó rövid szerkezeti szó, amely kapcsolatot fejez ki: helyet, időt, irányt, forrást vagy eszközt. Gyakori példák: „in”, „on”, „at”, „by”, „with”, „through” és „between”.

Sok vizsgázó azt várja, hogy egy tudományos szöveg csak a nehéz szókincset kéri számon, például a „photosynthesis” vagy az „archaeological” szót. Valójában ez a feladat szabályos közönként hagy ki betűket a szavakból, ezért a nagyon egyszerű szerkezeti szavak is gyakran csonkán jelennek meg.

A determináns bevezet vagy behatárol egy főnévi szerkezetet. Megmondja, melyikről, mennyiről vagy kiéről van szó. Ilyen például az „a”, „an”, „the”, „this”, „these”, „each”, „every”, „several” és „many”.

Sok vizsgázó azt várja, hogy egy tudományos szöveg csak a nehéz szókincset kéri számon, például a „photosynthesis” vagy az „archaeological” szót. Valójában ez a feladat szabályos közönként hagy ki betűket a szavakból, ezért a főneveket bevezető kis nyelvtani szavak gyakran kerülnek sorra.

Nem kell minden nehéz szót ismerned ahhoz, hogy kitöltsd ezeket a hiányokat. A nyelvtan megbízható kiindulópontot ad, a látható betűk pedig megerősítik a választásodat.

1. Egyelőre ne figyelj a látható betűkre.
2. Olvasd el a szavakat a hiány két oldalán, és kérdezd meg magadtól: milyen szerepet kell betöltenie a hiányzó szónak?
3. Jósold meg a szófajt: főnév, ige, módbeli segédige, melléknév, határozószó, elöljárószó vagy determináns.
4. A látható betűket és a jelentést csak akkor használd, amikor már tudod a szófajt.

A főnév személyt, helyet, dolgot vagy gondolatot nevez meg. A mondatban gyakran két szerep egyikét tölti be: alany, aki a cselekvést végzi, vagy tárgy, amelyre a cselekvés irányul.

Keress erős támpontokat: „a”, „an”, „the”, „this” vagy „that” a hiány előtt; közvetlenül előtte álló melléknév; vagy olyan ige, illetve elöljárószó, amely után tárgynak kell állnia.

Egyes főnevek gondolatokat összekötő, állandó átvezető kifejezésekben élnek. Tanuld meg az egész kifejezést egyetlen hasznos egységként, például: „in fact” és „as a result”.

Sok vizsgázó azt várja, hogy egy tudományos szöveg csak a nehéz szókincset kéri számon, például a „photosynthesis” vagy az „archaeological” szót. Valójában ez a feladat szabályos közönként hagy ki betűket a szavakból, ezért egy kötőkifejezésben álló egyszerű szerkezeti szóból is könnyen hiány lehet.

Az ige cselekvést vagy állapotot fejez ki. Illenie kell az alanyához és a mondat idejéhez. Az ige „-ing” vagy „-ed” végű igenévként is megjelenhet.

Támpontok: keresd meg az alanyt, majd kérdezd meg, mit csinál, vagy milyen állapotban van. Figyeld a közeli segédigéket, például: „is”, „was”, „has” vagy „can”.

A módbeli segédige olyan különleges segédige, amely lehetőséget, képességet, engedélyt, tanácsot, előrejelzést vagy szükségességet fejez ki. Gyakori módbeli segédigék: „can”, „could”, „may”, „might”, „must”, „should”, „will” és „would”.

A legerősebb támpont a hiány utáni szó: a módbeli segédigét általában az ige alapalakja követi, „to” nélkül. Például: „might occur”, „could explain” és „should compare”.

A melléknév egy főnevet ír le. Általában közvetlenül a főnév előtt áll, vagy egy kapcsolóige után, mint a „be”, a „seem” vagy a „become”.

Támpontok: nézd meg, áll-e főnév közvetlenül az üres hely után, vagy áll-e kapcsolóige tőle balra. A „more”, a „most”, az „-er” és az „-est” szintén melléknévre utal.

A határozószó egy igét, egy melléknevet vagy egy másik határozószót módosít. Megmondhatja, hogyan, mikor, hol vagy milyen mértékben történik valami.

Az -ly végződés erős támpont, bár nem minden határozószó végződik -ly-ra, és nem minden -ly végű szó határozószó. Ellenőrizd, mi a szó szerepe a mondatban.

Az elöljárószó rövid szerkezeti szó, amely kapcsolatot fejez ki: helyet, időt, irányt, forrást vagy eszközt. Gyakori példák: „in”, „on”, „at”, „by”, „with”, „through” és „between”.

Sok vizsgázó azt várja, hogy egy tudományos szöveg csak a nehéz szókincset kéri számon, például a „photosynthesis” vagy az „archaeological” szót. Valójában ez a feladat szabályos közönként hagy ki betűket a szavakból, ezért a nagyon egyszerű szerkezeti szavak is gyakran csonkán jelennek meg.

A determináns bevezet vagy behatárol egy főnévi szerkezetet. Megmondja, melyikről, mennyiről vagy kiéről van szó. Ilyen például az „a”, „an”, „the”, „this”, „these”, „each”, „every”, „several” és „many”.

Sok vizsgázó azt várja, hogy egy tudományos szöveg csak a nehéz szókincset kéri számon, például a „photosynthesis” vagy az „archaeological” szót. Valójában ez a feladat szabályos közönként hagy ki betűket a szavakból, ezért a főneveket bevezető kis nyelvtani szavak gyakran kerülnek sorra.

Nem kell minden nehéz szót ismerned ahhoz, hogy kitöltsd ezeket a hiányokat. A nyelvtan megbízható kiindulópontot ad, a látható betűk pedig megerősítik a választásodat.

1. Egyelőre ne figyelj a látható betűkre.
2. Olvasd el a szavakat a hiány két oldalán, és kérdezd meg magadtól: milyen szerepet kell betöltenie a hiányzó szónak?
3. Jósold meg a szófajt: főnév, ige, módbeli segédige, melléknév, határozószó, elöljárószó vagy determináns.
4. A látható betűket és a jelentést csak akkor használd, amikor már tudod a szófajt.

A főnév személyt, helyet, dolgot vagy gondolatot nevez meg. A mondatban gyakran két szerep egyikét tölti be: alany, aki a cselekvést végzi, vagy tárgy, amelyre a cselekvés irányul.

Keress erős támpontokat: „a”, „an”, „the”, „this” vagy „that” a hiány előtt; közvetlenül előtte álló melléknév; vagy olyan ige, illetve elöljárószó, amely után tárgynak kell állnia.

Egyes főnevek gondolatokat összekötő, állandó átvezető kifejezésekben élnek. Tanuld meg az egész kifejezést egyetlen hasznos egységként, például: „in fact” és „as a result”.

Sok vizsgázó azt várja, hogy egy tudományos szöveg csak a nehéz szókincset kéri számon, például a „photosynthesis” vagy az „archaeological” szót. Valójában ez a feladat szabályos közönként hagy ki betűket a szavakból, ezért egy kötőkifejezésben álló egyszerű szerkezeti szóból is könnyen hiány lehet.

Az ige cselekvést vagy állapotot fejez ki. Illenie kell az alanyához és a mondat idejéhez. Az ige „-ing” vagy „-ed” végű igenévként is megjelenhet.

Támpontok: keresd meg az alanyt, majd kérdezd meg, mit csinál, vagy milyen állapotban van. Figyeld a közeli segédigéket, például: „is”, „was”, „has” vagy „can”.

A módbeli segédige olyan különleges segédige, amely lehetőséget, képességet, engedélyt, tanácsot, előrejelzést vagy szükségességet fejez ki. Gyakori módbeli segédigék: „can”, „could”, „may”, „might”, „must”, „should”, „will” és „would”.

A legerősebb támpont a hiány utáni szó: a módbeli segédigét általában az ige alapalakja követi, „to” nélkül. Például: „might occur”, „could explain” és „should compare”.

A melléknév egy főnevet ír le. Általában közvetlenül a főnév előtt áll, vagy egy kapcsolóige után, mint a „be”, a „seem” vagy a „become”.

Támpontok: nézd meg, áll-e főnév közvetlenül az üres hely után, vagy áll-e kapcsolóige tőle balra. A „more”, a „most”, az „-er” és az „-est” szintén melléknévre utal.

A határozószó egy igét, egy melléknevet vagy egy másik határozószót módosít. Megmondhatja, hogyan, mikor, hol vagy milyen mértékben történik valami.

Az -ly végződés erős támpont, bár nem minden határozószó végződik -ly-ra, és nem minden -ly végű szó határozószó. Ellenőrizd, mi a szó szerepe a mondatban.

Az elöljárószó rövid szerkezeti szó, amely kapcsolatot fejez ki: helyet, időt, irányt, forrást vagy eszközt. Gyakori példák: „in”, „on”, „at”, „by”, „with”, „through” és „between”.

Sok vizsgázó azt várja, hogy egy tudományos szöveg csak a nehéz szókincset kéri számon, például a „photosynthesis” vagy az „archaeological” szót. Valójában ez a feladat szabályos közönként hagy ki betűket a szavakból, ezért a nagyon egyszerű szerkezeti szavak is gyakran csonkán jelennek meg.

A determináns bevezet vagy behatárol egy főnévi szerkezetet. Megmondja, melyikről, mennyiről vagy kiéről van szó. Ilyen például az „a”, „an”, „the”, „this”, „these”, „each”, „every”, „several” és „many”.

Sok vizsgázó azt várja, hogy egy tudományos szöveg csak a nehéz szókincset kéri számon, például a „photosynthesis” vagy az „archaeological” szót. Valójában ez a feladat szabályos közönként hagy ki betűket a szavakból, ezért a főneveket bevezető kis nyelvtani szavak gyakran kerülnek sorra.

Nem kell minden nehéz szót ismerned ahhoz, hogy kitöltsd ezeket a hiányokat. A nyelvtan megbízható kiindulópontot ad, a látható betűk pedig megerősítik a választásodat.

1. Egyelőre ne figyelj a látható betűkre.
2. Olvasd el a szavakat a hiány két oldalán, és kérdezd meg magadtól: milyen szerepet kell betöltenie a hiányzó szónak?
3. Jósold meg a szófajt: főnév, ige, módbeli segédige, melléknév, határozószó, elöljárószó vagy determináns.
4. A látható betűket és a jelentést csak akkor használd, amikor már tudod a szófajt.

A főnév személyt, helyet, dolgot vagy gondolatot nevez meg. A mondatban gyakran két szerep egyikét tölti be: alany, aki a cselekvést végzi, vagy tárgy, amelyre a cselekvés irányul.

Keress erős támpontokat: „a”, „an”, „the”, „this” vagy „that” a hiány előtt; közvetlenül előtte álló melléknév; vagy olyan ige, illetve elöljárószó, amely után tárgynak kell állnia.

Egyes főnevek gondolatokat összekötő, állandó átvezető kifejezésekben élnek. Tanuld meg az egész kifejezést egyetlen hasznos egységként, például: „in fact” és „as a result”.

Sok vizsgázó azt várja, hogy egy tudományos szöveg csak a nehéz szókincset kéri számon, például a „photosynthesis” vagy az „archaeological” szót. Valójában ez a feladat szabályos közönként hagy ki betűket a szavakból, ezért egy kötőkifejezésben álló egyszerű szerkezeti szóból is könnyen hiány lehet.

Az ige cselekvést vagy állapotot fejez ki. Illenie kell az alanyához és a mondat idejéhez. Az ige „-ing” vagy „-ed” végű igenévként is megjelenhet.

Támpontok: keresd meg az alanyt, majd kérdezd meg, mit csinál, vagy milyen állapotban van. Figyeld a közeli segédigéket, például: „is”, „was”, „has” vagy „can”.

A módbeli segédige olyan különleges segédige, amely lehetőséget, képességet, engedélyt, tanácsot, előrejelzést vagy szükségességet fejez ki. Gyakori módbeli segédigék: „can”, „could”, „may”, „might”, „must”, „should”, „will” és „would”.

A legerősebb támpont a hiány utáni szó: a módbeli segédigét általában az ige alapalakja követi, „to” nélkül. Például: „might occur”, „could explain” és „should compare”.

A melléknév egy főnevet ír le. Általában közvetlenül a főnév előtt áll, vagy egy kapcsolóige után, mint a „be”, a „seem” vagy a „become”.

Támpontok: nézd meg, áll-e főnév közvetlenül az üres hely után, vagy áll-e kapcsolóige tőle balra. A „more”, a „most”, az „-er” és az „-est” szintén melléknévre utal.

A határozószó egy igét, egy melléknevet vagy egy másik határozószót módosít. Megmondhatja, hogyan, mikor, hol vagy milyen mértékben történik valami.

Az -ly végződés erős támpont, bár nem minden határozószó végződik -ly-ra, és nem minden -ly végű szó határozószó. Ellenőrizd, mi a szó szerepe a mondatban.

Az elöljárószó rövid szerkezeti szó, amely kapcsolatot fejez ki: helyet, időt, irányt, forrást vagy eszközt. Gyakori példák: „in”, „on”, „at”, „by”, „with”, „through” és „between”.

Sok vizsgázó azt várja, hogy egy tudományos szöveg csak a nehéz szókincset kéri számon, például a „photosynthesis” vagy az „archaeological” szót. Valójában ez a feladat szabályos közönként hagy ki betűket a szavakból, ezért a nagyon egyszerű szerkezeti szavak is gyakran csonkán jelennek meg.

A determináns bevezet vagy behatárol egy főnévi szerkezetet. Megmondja, melyikről, mennyiről vagy kiéről van szó. Ilyen például az „a”, „an”, „the”, „this”, „these”, „each”, „every”, „several” és „many”.

Sok vizsgázó azt várja, hogy egy tudományos szöveg csak a nehéz szókincset kéri számon, például a „photosynthesis” vagy az „archaeological” szót. Valójában ez a feladat szabályos közönként hagy ki betűket a szavakból, ezért a főneveket bevezető kis nyelvtani szavak gyakran kerülnek sorra.

Nem kell minden nehéz szót ismerned ahhoz, hogy kitöltsd ezeket a hiányokat. A nyelvtan megbízható kiindulópontot ad, a látható betűk pedig megerősítik a választásodat.

1. Egyelőre ne figyelj a látható betűkre.
2. Olvasd el a szavakat a hiány két oldalán, és kérdezd meg magadtól: milyen szerepet kell betöltenie a hiányzó szónak?
3. Jósold meg a szófajt: főnév, ige, módbeli segédige, melléknév, határozószó, elöljárószó vagy determináns.
4. A látható betűket és a jelentést csak akkor használd, amikor már tudod a szófajt.

A főnév személyt, helyet, dolgot vagy gondolatot nevez meg. A mondatban gyakran két szerep egyikét tölti be: alany, aki a cselekvést végzi, vagy tárgy, amelyre a cselekvés irányul.

Keress erős támpontokat: „a”, „an”, „the”, „this” vagy „that” a hiány előtt; közvetlenül előtte álló melléknév; vagy olyan ige, illetve elöljárószó, amely után tárgynak kell állnia.

Egyes főnevek gondolatokat összekötő, állandó átvezető kifejezésekben élnek. Tanuld meg az egész kifejezést egyetlen hasznos egységként, például: „in fact” és „as a result”.

Sok vizsgázó azt várja, hogy egy tudományos szöveg csak a nehéz szókincset kéri számon, például a „photosynthesis” vagy az „archaeological” szót. Valójában ez a feladat szabályos közönként hagy ki betűket a szavakból, ezért egy kötőkifejezésben álló egyszerű szerkezeti szóból is könnyen hiány lehet.

Az ige cselekvést vagy állapotot fejez ki. Illenie kell az alanyához és a mondat idejéhez. Az ige „-ing” vagy „-ed” végű igenévként is megjelenhet.

Támpontok: keresd meg az alanyt, majd kérdezd meg, mit csinál, vagy milyen állapotban van. Figyeld a közeli segédigéket, például: „is”, „was”, „has” vagy „can”.

A módbeli segédige olyan különleges segédige, amely lehetőséget, képességet, engedélyt, tanácsot, előrejelzést vagy szükségességet fejez ki. Gyakori módbeli segédigék: „can”, „could”, „may”, „might”, „must”, „should”, „will” és „would”.

A legerősebb támpont a hiány utáni szó: a módbeli segédigét általában az ige alapalakja követi, „to” nélkül. Például: „might occur”, „could explain” és „should compare”.

A melléknév egy főnevet ír le. Általában közvetlenül a főnév előtt áll, vagy egy kapcsolóige után, mint a „be”, a „seem” vagy a „become”.

Támpontok: nézd meg, áll-e főnév közvetlenül az üres hely után, vagy áll-e kapcsolóige tőle balra. A „more”, a „most”, az „-er” és az „-est” szintén melléknévre utal.

A határozószó egy igét, egy melléknevet vagy egy másik határozószót módosít. Megmondhatja, hogyan, mikor, hol vagy milyen mértékben történik valami.

Az -ly végződés erős támpont, bár nem minden határozószó végződik -ly-ra, és nem minden -ly végű szó határozószó. Ellenőrizd, mi a szó szerepe a mondatban.

Az elöljárószó rövid szerkezeti szó, amely kapcsolatot fejez ki: helyet, időt, irányt, forrást vagy eszközt. Gyakori példák: „in”, „on”, „at”, „by”, „with”, „through” és „between”.

Sok vizsgázó azt várja, hogy egy tudományos szöveg csak a nehéz szókincset kéri számon, például a „photosynthesis” vagy az „archaeological” szót. Valójában ez a feladat szabályos közönként hagy ki betűket a szavakból, ezért a nagyon egyszerű szerkezeti szavak is gyakran csonkán jelennek meg.

A determináns bevezet vagy behatárol egy főnévi szerkezetet. Megmondja, melyikről, mennyiről vagy kiéről van szó. Ilyen például az „a”, „an”, „the”, „this”, „these”, „each”, „every”, „several” és „many”.

Sok vizsgázó azt várja, hogy egy tudományos szöveg csak a nehéz szókincset kéri számon, például a „photosynthesis” vagy az „archaeological” szót. Valójában ez a feladat szabályos közönként hagy ki betűket a szavakból, ezért a főneveket bevezető kis nyelvtani szavak gyakran kerülnek sorra.

Nem kell minden nehéz szót ismerned ahhoz, hogy kitöltsd ezeket a hiányokat. A nyelvtan megbízható kiindulópontot ad, a látható betűk pedig megerősítik a választásodat.

1. Egyelőre ne figyelj a látható betűkre.
2. Olvasd el a szavakat a hiány két oldalán, és kérdezd meg magadtól: milyen szerepet kell betöltenie a hiányzó szónak?
3. Jósold meg a szófajt: főnév, ige, módbeli segédige, melléknév, határozószó, elöljárószó vagy determináns.
4. A látható betűket és a jelentést csak akkor használd, amikor már tudod a szófajt.

A főnév személyt, helyet, dolgot vagy gondolatot nevez meg. A mondatban gyakran két szerep egyikét tölti be: alany, aki a cselekvést végzi, vagy tárgy, amelyre a cselekvés irányul.

Keress erős támpontokat: „a”, „an”, „the”, „this” vagy „that” a hiány előtt; közvetlenül előtte álló melléknév; vagy olyan ige, illetve elöljárószó, amely után tárgynak kell állnia.

Egyes főnevek gondolatokat összekötő, állandó átvezető kifejezésekben élnek. Tanuld meg az egész kifejezést egyetlen hasznos egységként, például: „in fact” és „as a result”.

Sok vizsgázó azt várja, hogy egy tudományos szöveg csak a nehéz szókincset kéri számon, például a „photosynthesis” vagy az „archaeological” szót. Valójában ez a feladat szabályos közönként hagy ki betűket a szavakból, ezért egy kötőkifejezésben álló egyszerű szerkezeti szóból is könnyen hiány lehet.

Az ige cselekvést vagy állapotot fejez ki. Illenie kell az alanyához és a mondat idejéhez. Az ige „-ing” vagy „-ed” végű igenévként is megjelenhet.

Támpontok: keresd meg az alanyt, majd kérdezd meg, mit csinál, vagy milyen állapotban van. Figyeld a közeli segédigéket, például: „is”, „was”, „has” vagy „can”.

A módbeli segédige olyan különleges segédige, amely lehetőséget, képességet, engedélyt, tanácsot, előrejelzést vagy szükségességet fejez ki. Gyakori módbeli segédigék: „can”, „could”, „may”, „might”, „must”, „should”, „will” és „would”.

A legerősebb támpont a hiány utáni szó: a módbeli segédigét általában az ige alapalakja követi, „to” nélkül. Például: „might occur”, „could explain” és „should compare”.

A melléknév egy főnevet ír le. Általában közvetlenül a főnév előtt áll, vagy egy kapcsolóige után, mint a „be”, a „seem” vagy a „become”.

Támpontok: nézd meg, áll-e főnév közvetlenül az üres hely után, vagy áll-e kapcsolóige tőle balra. A „more”, a „most”, az „-er” és az „-est” szintén melléknévre utal.

A határozószó egy igét, egy melléknevet vagy egy másik határozószót módosít. Megmondhatja, hogyan, mikor, hol vagy milyen mértékben történik valami.

Az -ly végződés erős támpont, bár nem minden határozószó végződik -ly-ra, és nem minden -ly végű szó határozószó. Ellenőrizd, mi a szó szerepe a mondatban.

Az elöljárószó rövid szerkezeti szó, amely kapcsolatot fejez ki: helyet, időt, irányt, forrást vagy eszközt. Gyakori példák: „in”, „on”, „at”, „by”, „with”, „through” és „between”.

Sok vizsgázó azt várja, hogy egy tudományos szöveg csak a nehéz szókincset kéri számon, például a „photosynthesis” vagy az „archaeological” szót. Valójában ez a feladat szabályos közönként hagy ki betűket a szavakból, ezért a nagyon egyszerű szerkezeti szavak is gyakran csonkán jelennek meg.

A determináns bevezet vagy behatárol egy főnévi szerkezetet. Megmondja, melyikről, mennyiről vagy kiéről van szó. Ilyen például az „a”, „an”, „the”, „this”, „these”, „each”, „every”, „several” és „many”.

Sok vizsgázó azt várja, hogy egy tudományos szöveg csak a nehéz szókincset kéri számon, például a „photosynthesis” vagy az „archaeological” szót. Valójában ez a feladat szabályos közönként hagy ki betűket a szavakból, ezért a főneveket bevezető kis nyelvtani szavak gyakran kerülnek sorra.

Nem kell minden nehéz szót ismerned ahhoz, hogy kitöltsd ezeket a hiányokat. A nyelvtan megbízható kiindulópontot ad, a látható betűk pedig megerősítik a választásodat.

1. Egyelőre ne figyelj a látható betűkre.
2. Olvasd el a szavakat a hiány két oldalán, és kérdezd meg magadtól: milyen szerepet kell betöltenie a hiányzó szónak?
3. Jósold meg a szófajt: főnév, ige, módbeli segédige, melléknév, határozószó, elöljárószó vagy determináns.
4. A látható betűket és a jelentést csak akkor használd, amikor már tudod a szófajt.

A főnév személyt, helyet, dolgot vagy gondolatot nevez meg. A mondatban gyakran két szerep egyikét tölti be: alany, aki a cselekvést végzi, vagy tárgy, amelyre a cselekvés irányul.

Keress erős támpontokat: „a”, „an”, „the”, „this” vagy „that” a hiány előtt; közvetlenül előtte álló melléknév; vagy olyan ige, illetve elöljárószó, amely után tárgynak kell állnia.

Egyes főnevek gondolatokat összekötő, állandó átvezető kifejezésekben élnek. Tanuld meg az egész kifejezést egyetlen hasznos egységként, például: „in fact” és „as a result”.

Sok vizsgázó azt várja, hogy egy tudományos szöveg csak a nehéz szókincset kéri számon, például a „photosynthesis” vagy az „archaeological” szót. Valójában ez a feladat szabályos közönként hagy ki betűket a szavakból, ezért egy kötőkifejezésben álló egyszerű szerkezeti szóból is könnyen hiány lehet.

Az ige cselekvést vagy állapotot fejez ki. Illenie kell az alanyához és a mondat idejéhez. Az ige „-ing” vagy „-ed” végű igenévként is megjelenhet.

Támpontok: keresd meg az alanyt, majd kérdezd meg, mit csinál, vagy milyen állapotban van. Figyeld a közeli segédigéket, például: „is”, „was”, „has” vagy „can”.

A módbeli segédige olyan különleges segédige, amely lehetőséget, képességet, engedélyt, tanácsot, előrejelzést vagy szükségességet fejez ki. Gyakori módbeli segédigék: „can”, „could”, „may”, „might”, „must”, „should”, „will” és „would”.

A legerősebb támpont a hiány utáni szó: a módbeli segédigét általában az ige alapalakja követi, „to” nélkül. Például: „might occur”, „could explain” és „should compare”.

A melléknév egy főnevet ír le. Általában közvetlenül a főnév előtt áll, vagy egy kapcsolóige után, mint a „be”, a „seem” vagy a „become”.

Támpontok: nézd meg, áll-e főnév közvetlenül az üres hely után, vagy áll-e kapcsolóige tőle balra. A „more”, a „most”, az „-er” és az „-est” szintén melléknévre utal.

A határozószó egy igét, egy melléknevet vagy egy másik határozószót módosít. Megmondhatja, hogyan, mikor, hol vagy milyen mértékben történik valami.

Az -ly végződés erős támpont, bár nem minden határozószó végződik -ly-ra, és nem minden -ly végű szó határozószó. Ellenőrizd, mi a szó szerepe a mondatban.

Az elöljárószó rövid szerkezeti szó, amely kapcsolatot fejez ki: helyet, időt, irányt, forrást vagy eszközt. Gyakori példák: „in”, „on”, „at”, „by”, „with”, „through” és „between”.

Sok vizsgázó azt várja, hogy egy tudományos szöveg csak a nehéz szókincset kéri számon, például a „photosynthesis” vagy az „archaeological” szót. Valójában ez a feladat szabályos közönként hagy ki betűket a szavakból, ezért a nagyon egyszerű szerkezeti szavak is gyakran csonkán jelennek meg.

A determináns bevezet vagy behatárol egy főnévi szerkezetet. Megmondja, melyikről, mennyiről vagy kiéről van szó. Ilyen például az „a”, „an”, „the”, „this”, „these”, „each”, „every”, „several” és „many”.

Sok vizsgázó azt várja, hogy egy tudományos szöveg csak a nehéz szókincset kéri számon, például a „photosynthesis” vagy az „archaeological” szót. Valójában ez a feladat szabályos közönként hagy ki betűket a szavakból, ezért a főneveket bevezető kis nyelvtani szavak gyakran kerülnek sorra.

Az email feladat megad egy helyzetet, egy olvasót és a pontok számozott listáját, amelyekre az üzenetednek ki kell térnie. Az értékelők azt nézik, hogy minden pontra válaszoltál-e, és hogy a nyelvezeted illik-e az olvasóhoz.

Mindig ugyanabban a sorrendben haladj, hogy egyetlen kötelező pont se maradjon ki.

1. Értsd meg a feladatot. Döntsd el, ki az olvasó, miért írsz, és mit kell a feladat szerint beleírnod.
2. Válassz megszólítást és elköszönést. Válassz olyan megszólítást és elköszönést, amely illik ahhoz, mennyire hivatalos az olvasóval a viszonyod.
3. Írd meg egyenként a kötelező pontokat. A lista minden pontja kapjon saját mondatot, abban a sorrendben, ahogy a feladat felsorolja, és tegyél hozzá egy saját részletet is.
4. Nézd át a teljes emailedet. Olvasd el az üzenetet egészében, és ellenőrizd, hogy minden pontra válaszoltál-e.

Három kérdés alapján tervezd meg az emailt: ki az olvasó, miért írsz, és mit kell a feladat szerint beleírnod. Az olvasó határozza meg a hivatalosság szintjét, a számozott pontok pedig a fő rész tartalmát.

A megszólítás és az elköszönés megmutatja az olvasónak, mennyire hivatalos az üzenet, ezért tartsd őket azonos szinten. Először nézd meg, ki az olvasó. Egy professzornak, dékánnak vagy hivatalnak titulus és hivatalos elköszönés jár, összevont alakok („contractions”) nélkül. Egy tanácsadónak, oktatási asszisztensnek vagy koordinátornak udvarias, szakmai hangnem jár, a személy nevével. Egy évfolyamtársnak vagy csapattársnak keresztnév és laza elköszönés jár. Ha bármelyik irányban rossz szintet választasz, pontot veszítesz a hangnemre.

Abban a sorrendben válaszolj a pontokra, ahogy a feladat felsorolja őket, és mindegyik kapjon saját mondatot. Minden mondatot egy saját részlettel fejezz be, mert az a mondat, amely csak megismétli a pontot, nem válaszol rá.

Az Academic Discussion feladatban a saját véleményedet kell megírnod a professzor kérdéséről, egyetlen rövid hozzászólásban, tízperces időkereten belül. Az értékelők egy világos, alátámasztott álláspontot várnak, nem hosszú esszét.

Mindig ugyanabban a sorrendben haladj, hogy ne fogyj ki az időből, mielőtt kifejted az érveidet.

1. Válaszd ki az álláspontodat, és írd meg a témamondatot. Mondd ki egy mondatban, mit gondolsz. Egyetérthetsz egy diákkal, vagy vitatkozhatsz vele, de az érveidnek a sajátjaidnak kell lenniük.
2. Fejts ki két fő gondolatot. Írj két érvet, amelyek megmagyarázzák, miért helyes az álláspontod.
3. Magyarázd meg mindegyik fő gondolatot, vagy hozz rá példát. Minden érv alá írj egy-két magyarázó mondatot vagy egy konkrét példát.
4. Írd meg a befejezést. Fogalmazd meg újra az álláspontodat egy mondatban, és utalj vissza az érveidre.
5. Nézd át a teljes válaszodat. Olvasd el a hozzászólást egészében, és ellenőrizd, hogy minden mondat az álláspontodat támasztja-e alá, és hogy semmi sem ismétli meg azt, amit egy diák már elmondott.

Az álláspontod a válaszod a professzor kérdésére. Tedd az első mondatba, hogy az olvasónak soha ne kelljen találgatnia, mit gondolsz. Bármelyik oldallal kaphatsz magas pontszámot, ezért azt válaszd, amelyet a leggyorsabban alá tudsz támasztani.

A fő gondolat olyan érv, amely megmagyarázza, miért helyes az álláspontod. Tíz percre két érv elég. Mindegyiket teljes mondatban, a saját szókincseddel írd meg, ne a feladat megfogalmazását ismételd.

A magyarázat elmondja, hogyan működik az érv. A példa megnevez egy helyzetet, egy személyt vagy egy eredményt. Minden fő gondolathoz írj egy-két alátámasztó mondatot, és mindegyikhez más alátámasztást használj.

Egy mondat elég a hozzászólás lezárásához. Fogalmazd meg újra az álláspontodat új szavakkal, és utalj vissza az érveidre. Ne hozz fel új gondolatot, amelyet már nincs időd alátámasztani.